olvasoink szerencsetlensgere ujra csak èn irtam, szoval ha nem èrdekel, leeht visszaugrani:
Nézzükcsak (2008.március 11.)
Apukám szerint teljesen rosszul fogom fel az egészet: ő nem érti, miért nyüffögök, eddig nekem még minden sikerült, és teljesen fölösleges, amit csinálok, és amúgyis, világot látni jöttem, nem?
És de. Csak ugye jobb lett volna, ha mellette van munka, és nyugi,nem lovalom bele magam ezen a fórumon is abba, hogy mit jelent a barátság, segítség, felelős gondolkozás, s a többi, de ugye más elképzelésekkel indultunk volna útnak, ha nem „ÓÓÓÓ, tutibiztos, hogy lesz melótok” ígéret hangzik el még indulás előtt két nappal is. Szóvalhogy drága így világot látni.
DE. Ha egy olasszal nem olyan helyzetben találkoztunk eddig, hogy annak fizetnie kellett volna nekem, az nagyon aranyos és segítőkész volt. Ma is pl. Elmentünk reggel egy munkaközvetítő irodába. Kérdezem a nőt, beszél-e angolul. Serényen bólogat. Elmondom neki, hogy csak angol nyelvű önéletrajzom van (mind a 4 sor angolul van benne), és hogy azt máshol nem nagyon fogadják el, nemtudom, gond-e… esetleg ide leadhatom úgy is? Tudtam, vagyis sejtettem, hogy azt mondja, hát ide is olasz kell. Erre mosolyog rám és nem mond semmit, de még csak nem is bólint. Semmi válaszreakció. Na akkor itt tértünk át végleg Peti regisztrációjára. A nő hadart és elharapta a szavak utolsó harmadát, és voltak kommunikációs hézagok, szóval mikor kijöttünk, akkor, húhallod,ez de szar volt. Elindultunk a következő iroda felé. Namármost. Itt az arabok, indiaiak és négerek egy része abból próbál megélni, hogy esős időben esernyőt, napos időben papírzsebkendőt/karkötőt/esernyőt árul, a technika a következő: piros a lámpa, sok ember várja, hogy zöld legyen. Az ember megáll 20 centire tőled, és könyörgő arccal eléd tol egy 60 darabos papír zsebkendő-készletet. Működik a jól bevált módszer: no, grazie, majd nem veszek róla tudomást. De ma valami miatt sokáig volt nagyon piros a lámpa, és sikerült Peti kezébe nyomnia egy karkötőt, mire mondtuk, hogy nekünk sincs pénzünk, haven’t got job, nem….köszi. Dedede, prego. és ment tovább. Olyan kínos volt, aztán Peti ott fogta, hogy akkor mit csináljon vele, mondom ne vedd fel, ránk ragad végleg a szegénység. Zsebre tette. Aztán az újabb irodába tök kedves volt a csaj, emlékezett ránk, hogy mi már voltunk itt, és hogy Petinek milyen sokat javult az olasza. A következő mondatból sikerült ezt leszűrnie: Bon giorno, io cerco lavoro in Genova. (Jónapot, munkát keresek Genovában) + ki tudta tölteni a regisztrációs lapot, jó helyre írta, hogy mikor született, és beikszelte, hogy jó a fulltime és a partime is. Na mindegy. Amúgy közben figyeltem, hogy előttünk egy kőművessel beszélt. És habár mindkettőjüknek olasz az anyanyelvük, „non ho capito” és ilyenek sűrűn hangzottak el. Szóval utána mentünk olaszra. Nagyon aranyos a tanárnőnk, egy tündér, bár ma is kint volt a segge. Seggestündér. Már a múlt időnél tartunk. Azért otthon nem jutottunk volna el idáig ennyi idő alatt – ráadásul jól érezzük magunkat az órákon, ingyen van, és a tanárnő sokat segít. A csoport is nagyon aranyos. Nincs egy nagyképű vagy egy gonosz, arrogáns arc sem. Musztafa nagyon aranyos, bár még mindig nehézfejű. Ma pl. egy főnevet sikerült múlt időbe tennie, és nem értette, mi ezzel a gond. Mindenki nevetett, de nem rosszindulattal, hanem őszinte kedvességgel (nem rajtad, veled nevetünk. jó, de én nem nevetek). Jó volt. Múltkor hozott sütit is. Nagyon megsajnáltam. Egy műanyag tálcán volt 5 linzer, és mindegyiken valami tojásfehérje-cukor sülthab. És mindenkit végigkínált, és olyan jó szívvel hozta. Csak a dél-amerikai sertés-wombat-lány kért, senki más, de ő kint hagyta az asztalon, majd mikor ment el, láttam, hogy nézi, hogy most illik-e ezt visszavenni, vagy hagyja-e ott, végül csak a dobozát vette el, kidobta, majd elköszönt. És nem ette meg senki a sütikét, neki meg… szóval biztos szerette, meg biztos neki sincs minden nap pénze egy doboz sütire, meg minden.
Na a sertés-wombat. Szóval annyira csúf az a lány, és annyira amorf, hogy ha az lenne a feladat, hogy álmodj meg egy nagyon csúnya emlősállatot, akkor se tudnál ilyet elképzelni. A formája olyan, mint egy fejre állított körte, meg abba két vastag Xláb, barkója van, hosszú pár szál zsíros haja, széles, lapos nagy feneke, még szélesebb csípője, utána hurkák és serdülő mellek váltakoznak. Hát valahogy így. Spanyolajkú. És állandóan mondja ő is a megfejtést.
Van egy sokat mosolygó, kedves kínai lány, akinek a 3 szótagúnál hosszabb szavak folyamatos(=nem szótagolt) kiejtése sokadik próbálkozás után is rendszeresen kudarcba fullad. De nagyon kedves, és hát tényleg, az ő nyelvüknek aztán semmi köze az olaszhoz, és angolul tök jól beszél, biztos irtózat nehéz olaszul tanulnia.
Szóval olasz után hazajöttünk, utána mentünk netezni a kedvenc indiaimhoz. Ő az, akit első alkalommal valószínűlzeg jól megsértettem. Mivel itt senki nem beszél angolul, megkérdeztem tőle, hogy beszél-e egy kicsit (!) angolul. Erre ő: nem, nagyon jól beszélek angolul. És te? Honnan is vagy? Ungheria? Te beszélsz angolul? Mondom nevetve, én viszont csak kicsit beszélek. De azóta is hozzá járunk netezni, kedves, Petit ma már jól háton veregette: Hello my friend, va bene? Mindig meglep amúgy valamivel. Általában valami indiai zenét hallgat (Ágika, a po-po—po-póóókember ehhez képest semmi), és így nyom rá egy diszkrét vokált. Ma meg pl. olyan turházásos-hányásos hangokat hallatott, hogy olyat… otthon is csak a legundorítóbbak tudnak. De hát felőlem krákogjon. Nem nekem kell vele élnem.
Aztán hazajöttünk, vártuk a tulajt, hogy tárgyalhassunk és fizethessünk. Annyira imádok már pénzügyekről angolul dumálni, meg annyira megy is !!!!. Szóval: hát van egy kis problémánk, vázolom státuszunk pár szóban, éshogy a lényeg, áprilisban, ha lehetne, a kauciót fel is használnánk, ha van munka, májusban maradunk, ha nincs, akkor mennünk kell. NO problem, mondja rezzenéstelen arccal. Mondom, really? és tényleg nem, és akkor beszélgettünk. Én tisztára arra voltam felkészülve, hogy az a pénz az ugrik. És annyira jófejek voltak, meg minden, hát szóval…Megállapíthatjuk a következőt: ha egy olasznak (tetézzük: katolikus) pénzt kell kiadnia, akkor egy sóher köcsög. Ha nem kerül szóba a pénz, akkor szimplán segítőkészek, van mit tanulunk. Viszont, ha te fizetsz egy olasznak (indiainak), akkor… tuti a jó közérzet, barátságos hangulat, a szívélyesség.
Elmentünk sétálni, és hát gyönyörű itt minden. Igazából, amikor süt a nap, akkor megunhatatlan a nézelődés.
Főztem, egyre jobb vagyok. Tegnap palacsintáztunk, egy kimaradt, azt neki adtuk Sanyinak, és ott csámcsogott annak jeléül, hogy finom. Mintha a hümmögve csámcsogás nemzetközi jele lenne annak, ha valamit finomnak találunk. Mondjuk megértettem, szóval.
Georgiana, a román lakótárslány pedig flúgos. Takarítási mániája van, és dirigál, és … legjobb szó az rá, hogy flúgos. Múltkor elkezdett rinyálni, hogy peti miért délelőtt fürdik, mert ő havonta egyszer itthon alszik és akkor ő f10kor fogat akar mosni, mert dolgoznia kell, és Sanyi is egyetemre jár, olyankor mi ne használjuk a fürdőszobát. Nyeltünk, ok, végülis semmi dolgunk, deamúgymeg kapja be. Erre ma nekünk 10 előtt kellett elindulnunk, peti kiment pisilni meg fogat mosni, erre ez a liba megáll a fürdőszoba előtt, mutogat az ajtóra, és valami torz-csodálkozó arcot vág, hogy miértisvanbent peti a fürdőszobában? én ránézek, mondom, mert használja. jaaaaa, az más. láthatta, hogy kicsit ideges lettem attól, hogy már pisilnünk se szabad f10 és 10 között??? majd kimegyek fogat mosni, sietek nagyon, erre odajön hozzám, hogy ne legyek rá mérges. hát ez totálhülye. mondom, nem vagyok, csak sietünk, mennünk kell. demondjukhatalán nem parancsnokosodna vagy tudomásul venné, hogy mi is annyit fizetünk a lakásért, mint ő, és hogy ha az ember másokkal lakik, akkor valami minimális türelmi időt adhatna… első héten azt tette szóvá, hogy ő nem szereti, ha fogkrémpöttyös a tükör, és hetente 1-2 alkalommal ki kell takarítani a lakást, majd elkezdte mindig előttünk látványosan kitakarítani az egészet, minimális rugalmasság nélkül. Semmire nem tudott 5 percet várni, és ha valamit letettem valahova, akkor azt arrébb tette. De még a fürdőszobában a szappanom is mindig átpakolta arra a helyre, ami neki jobban tetszik. Mondjuk szerintem meg a szappannak a kézmosás közelében van a jó helye, ő meg mindig eltette onnan.
.
